Polgári jog

Polgári jog megrostálva

avagy

a konyhafőnök ajánlata

A Polgári törvénykönyv (Magyarországon a rövidítése: Ptk.) egy polgári jogi kódex, amely a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

Jogforrás:  2013. évi V. törvény 

 A tulajdonjog tartalmi összetevői, más néven tulajdoni triász

A tulajdonjog a legteljesebb dologi jog, a "legfőbb hatalom" a dolog fölött. A tulajdonjog alatt legtöbbször az ingatlanok tulajdonjogát értjük, amely magába foglalja a birtoklás jogát is.

A tulajdonjogban foglalt részjogosítványokat kimerítően nem lehet felsorolni, de nevesíteni szokás a következőket:

-birtoklás joga, a birtokvédelem

-használat joga, a hasznosítás, hasznok szedése

-rendelkezési jog (elidegenítés, megterhelés joga, tulajdonról lemondás)

A birtoklás joga alapján a tulajdonos a lakását birtokában tarthatja, vagyis kizárhat onnan bárkit, rajta múlik, hogy egyáltalán kit enged be oda. A birtoklás joga alapján a tulajdonos birtokvédelmet is élvez, ami azt jelenti, hogy a jog eszközeivel a lakásba bejutni kívánó, vagy jogellenesen ott tartózkodó illetéktelen személyekkel szemben felléphet. Ismerjük a mondást: „Az én házam, az én váram.” A birtoklás joga általánosságban együtt jár a használattal, de nem kizárólagosan. A birtokos ugyanis jogosult a használatot másnak átengedni.

A másik részjogosultság tehát a használat joga, amely alapján a lakás tulajdonosa azon kívül, hogy sajátjának mondhatja az ingatlant, azt használhatja, abba be is költözhet, ott lakhat.

A hasznosítás és a hasznok szedésének joga alapján a tulajdonos megteheti például, hogy a lakást bérleti díj ellenében másnak biztosítja. Ez esetben a birtoklás és használat joga átkerül a bérlő részére.

A rendelkezési jog arra jogosítja a tulajdonost, hogy a lakást eladja, elajándékozza, tehát a tulajdonjogáról lemondva az ingatlant átruházza, vagy azt megterhelje, arra hitelt vegyen fel.

A tulajdonosi kötelezettségek

Teherviselési és kárveszélyviselési kötelezettség

A tulajdonos köteles viselni a dologban beállott azt a kárt, aminek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

A tulajdonost terhelő kárveszélyviselés, csak abban az esetben merül fel, ha szerződés alapján (például haszonbérleti szerződés, biztosítási szerződés) vagy a kártérítési felelősség alapján nem más személy köteles a beállott károk viselésére, illetve annak – akár részbeni –  megtérítésére.( biztosítás)

A kárveszélyviselési kötelezettséget el kell határolnunk a szükséghelyzettől, mert ezesetben más dolga, testi épsége vagy akár élete forog közvetlen veszélyben, és e veszély elhárításához, mert más lehetőség nincs, a tulajdonosnak tűrnie kell, hogy a dolgát a veszély elhárításához szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, vagy abban kárt okozzanak. A tulajdonost ebben az esetben tehát tűrési kötelezettség terheli.

Szükséghelyzet esetében azonban a tulajdonosnak kártalanítási (kártérítési) igénye áll fenn.

A lakás használatához kapcsolódóan teherként jelölhetjük meg többek között a mindennapi használattal kapcsolatos költségeket (pl. víz, áram, gáz, csatorna, szemét, internet, biztosítás, közös költség díja), a lakás állagának megtartásához kapcsolódó felújítási és korszerűsítési költségeket (pl. elhasználódott beépített szekrény cseréje, gázkazán javítása, nyílászárók szigetelése).

Azon költségek fedezésére, amely olyan károkból származik, amelynek a bekövetkezéséért senkit sem lehet megtérítésre kötelezni alkalmazzák lakásoknál az ún. lakásbiztosításokat.

Haszonélvezeti jogánál fogva a haszonélvező a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti. Éppen ezért a haszonélvező és a tulajdonos egymástól eltérő személyek.

Ebből az következik, hogyha a tulajdonosnak egy haszonélvezeti joggal terhelt lakása van, kizárólag arra jogosult, hogy a lakással rendelkezzen, azaz azt eladja, elajándékozza vagy adott esetben megterhelje. (pld. hitelt vegyen fel rá). A tulajdonos ilyen jellegű rendelkezése azonban a haszonélvezeti jogot nem szünteti meg, az a tulajdonosváltozástól függetlenül fennmarad.

Birtok, birtokvédelem:

A birtok fogalma: tényleges hatalom a dolog felett.

Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja.

A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják.

A birtokháborítás tehát nem más, mint birtoklásban zavarás, birtoktól való megfosztás, ha nincsen jogalapja.

Birtokvédelem esetei:

1.)   Jogos önhatalom:

Tilos önhatalom ellen a birtokos -a birtok megvédéséhez szükséges mértékben -önhatalommal is felléphet.

Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

A jogrend általában tiltja az önbíráskodást, és elvárja, hogy a személyek jogaikat törvényes úton érvényesítsék.

A fő szabállyal szemben két kivételt enged meg: a tulajdonosnak és a birtokosnak megengedi a jogos önhatalom gyakorlását a Ptk. szerint.

Elsősorban a birtok ellen irányuló támadás esetén gyakorolható a jogos önhatalom abból a célból, hogy a birtokos a támadást elhárítsa.

Másodsorban a már elvesztett birtok önsegéllyel történő visszaszerzését szolgálhatja az önhatalom, amely csak abban az esetben jogszerű, ha más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

A birtok visszaszerzésére irányuló önhatalom nincsen határidőhöz kötve, de a késlekedésnek jogkövetkezménye pl. az elbirtoklás megszakadása.

 2.)   Birtokvédelem igazgatási úton.

Az állami eszközzel történő birtokvédelem első útja a közigazgatási eljárás.

A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás speciális szabályait a 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet tartalmazza.

Az eljárás megindítása:

A birtokvédelmi kérelmet annál a jegyzőnél lehet írásban vagy szóban előterjeszteni, amelynek illetékességi területén a birtoksértő magatartás megvalósul.

A szóban előterjesztett kérelmet írásba kell foglalni.

Az igazgatási út igénybevételének módja, hogy a birtokos egy éven belül a jegyzőtől kéri az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

A jegyző előtt a kérelmezőnek azt kell bizonyítani, hogy birtokos volt, valamint, hogy birtokától megfosztották, vagy birtoklásában zavarták.

A jegyző a birtoklás ténye alapján határoz, a birtokláshoz való jogosultságot nem vizsgálja.

Erre tekintettel a jegyző az eredeti állapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. 

A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, de 15 napon belül az ellenérdekű féllel szemben indított perben a fél kérheti a bíróságtól a jegyző határozata megváltoztatását.

 3.)   Birtokvédelem bírói úton:

Tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás  megszüntetését  kérheti  a  bíróságtól.

A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

Birtokperben a bíróság a birtokláshoz való jogosultság, a birtoklás jogcíme alapján dönt. 

A birtokper abban az esetben jár sikerrel, ha a kérelmezőnek erősebb jogcíme van a birtokláshoz, mint a birtokháborítónak.